Burkolatok
A burkolatok a falakat, padlókat széppé, tartóssá és könnyen gondozhatóvá teszik, ezt a hatást olyan felületképző anyagok alkalmazásával érhetjük el, amelyek a velük szembe támasztott műszaki, technológiai követelményeknek, pl.: teherbírás, kopásállóság, hő és fagyállóság, hanggátlás, víz és pára zárás, fényállóság, csúszásgátlás, öregedésállóság stb.. az igényeknek megfelelő mértékben eleget tesznek és emellett esztétikus, látványos érzületet is biztosítanak.

Kőburkolatok

Kőtömb burkolatok: Faragott vagy nagyolt bazalt, gránit, andezit tömbök, amelyeket jól tömörített homok, finom sóder feltöltésre vagy aljzatbetonra kerülnek egy-két centiméteres hézagolással. A hézagokat cementhabarcsal, osztályos homok besöpréssel vagy bitumenes kencével szükséges tömíteni. Főbb alkalmazási területeik: általában kültéri lábazatok, kerti burkolatok, kapualj elemek.

Kőlap burkolatok: Fűrészelt, csiszolt esetleg fényezet, mészkőből, márványból, gránitból készült burkolatok általában 1-4 cm vastagságban, az igényeknek megfelelő alakzatban, méretben és árnyalatban. Alkalmazhatóak beltérben és kültérben aljzatra, oldalfalra és homlokzatra egyaránt. Fektetésük történhet szürke vagy fehér cementes ágyazóhabarcsba esetleg középágyazású normál vagy flexibilis ragasztóhabarcsba. Oldalfalra illetve homlokzatra általában mechanikusan kapcsolt vagy sínes eljárással, nemesacél sínnek, tartók és rögzítő fülek alkalmazásával erősíthetők fel laponként a megfelelő számú kapcsolódási ponton. Kisebb lapvastagság esetén alkalmazhatjuk a fektetésnél alkalmazott ragasztóhabarcsos módszert. A fugázás, hézagolás többnyire minimális 1-2 mm szélességben történik cementtejes kiöntéssel vagy finomszemcsés fugázó anyaggal.

Égetett anyagú burkolatok

Mázas burkolólapok: Anyagukat tekintve agyag, kvarc, földpát és egyéb ásványi anyagok keverékéből állnak illetve folyósító és színező anyagok is megtalálható bennük. Az alkotórészeket őrlik, szitálják, keverik majd nedvesítik és az így kapott masszát szárítják 6-7 százalékos nedvességtartalmú keverékké, melyet sajtolással, lapokká formázzák, majd ismét szárítják. Ezek után attól függően, hogy egyszer vagy kétszer égetett lapról van szó a lapot a szárítás után vagy kiégetik vagy enélkül hordják fel az így elkészült máz réteget a laptestre. A fedő mázréteg felhordása után mindkét esetben szükséges a 800-1250 Celsius fok hőmérséklet közötti készre égetési folyamat.
Felhasználhatóságuk: Beltéri csempék, padlólapok illetve a magasabb minőségi osztályba tartozó lapok akár kültéri padlólapok szerepét is betölthetik. Kopásállóságuk elérheti a PEI IV-es minősítést.

Cotto lapok: Cotto lapoknak azokat a burkolólapokat nevezzük, amelyek mázréteg felhordása nélkül készülnek és a kiégetés hőfokától függően különböző keménységi fokot érhetnek el, akár majdnem olvadásig égetve a klinker minőséget. Felhasználhatóság: Kül-beltérben padlólap. Kopásállóságuk elérheti a PEI IV-es minősítést.

Kőporcelán lapok: Alapanyaga gránit és egyéb kőzúzalék, tisztított kvarc, földpát és más ásványi anyagokkal keverve. Az összetevőket nagy nyomással sajtolják majd magas hőfokon többször kiégetik. Az így kapott termékek rendkívül nagy szilárdságúak és kopásállóságuk a lehető legmagasabb. Felhasználhatóság: Kül-beltérben padlólap. Kopásállóságuk jóval magasabb, mint a PEI IV-es minőségi osztály.

Az építőiparban legelterjedtebbek a cement alapú zsákos segédanyagok. Ezek általában négy fő összetevőből állnak 1, Cement, ez az összetevő a kötőanyag. Primer kötés 2, Osztályozott szemcseszerkezetű homok, kőzúzalék, mint töltőanyag. 3, Különböző vegyi és mechanikai komponensek illetve pigmentek, amelyek befolyásolják a kész anyag műszaki, felhasználói és esztétikai tulajdonságait. Secunder kötés 4, Víz, ezt közvetlenül a felhasználás előtt a gyártói utasításokat betartva kell hozzá adagolni.

Alapozók: Funkciójukat tekintve szerepük kettős, egyrészt a burkolandó felület, (beton vakolat, gipszkarton, stb.) nedvszívó képességének kiegyenlítésére szolgálnak, hogy a csemperagasztóban lévő nedvesség egyenletesen szívódjon be a felületbe, másrészt külön tapadó hidat képeznek a burkolandó felület és a közvetlenül hozzá kapcsolódó következő réteg közé, (ami lehet kiegyenlítőanyag illetve ágyazó habarcs) így segítve a kötés szilárdságát. Az alapozók általában különböző műanyag diszperziókból állnak és vízzel hígíthatóak. Anyagfelhasználás: Kb.0,1-0,2 kg/m2

Kiegyenlítő anyagok: A burkolni kívánt felület felületi hibáinak kiküszöbölését szolgálják. Anyagösszetétel szempontjából a kötőanyag cement, a töltőanyag pedig különböző szemcseszerkezetű kvarc vagy kőzúzalék. A kiegyenlítők tulajdonságait pl.: kötésgyorsaság, rétegvastagság, terülőképesség, stb. az alkalmazott adalékanyagok fajtája és mennyisége határozza meg. A kiegyenlítő anyag lehet habarcsszerű (kiegyenlítő habarcsok), amelyek használhatóak oldalfalra és aljzatra egyaránt, általában 2-30mm rétegvastagság között és lehet önterülő képességű kiegyenlítő anyag, amelyek csak aljzatra használatosak, a normál habarcsnál jóval képlékenyebbek így tökéletesen alkalmasak a szintezési hibák kiküszöbölésére. Anyagfelhasználás: Kb. 1,4-1,7 kg/m2/mm



Ágyazó habarcsok (csemperagasztók): A velük szemben támasztott fő követelmény a burkolatok szilárd, tartós rögzítése a burkolandó felülethez. Fő csoportosításuk: vékonyágyas: 0-5mm-ig terjedő rétegvastagság, középágyas: 3-15mm-ig terjedő rétegvastagság. A Magyarországon megszokott csoportosítás szerint a csemperagasztók fajtái:

1. Beltéri: Általában csak csempékhez használatos, nem túl nagy tapadási és szilárdsági paraméterekkel rendelkezik, adalék, diszperzió tartalma nincs, a cement tartalom ritkán éri el a 40%-ot. Beltérben, oldalfalra ajánlott.

2. Fagyálló: Csempéhez, padlólaphoz egyaránt alkalmas még fagyálló lapokhoz is. Tapadási és szilárdsági paraméterei normál igénybevételhez megfelelőek. Tartalmazhat minimális mennyiségben kötésjavító adalékanyagokat vagy szálerősítést a jobb tapadás és repedés áthidalás miatt. A cement tartalom meghaladja a 40%-ot. Beltérbe, kültérbe csak akkor alkalmazható, ha nem tesszük ki túl nagy hőingadozásnak, pl.: padlófűtés, nyitott terasz, stb.

3. Flexibilis: Csempéhez, padlólaphoz egyaránt alkalmas még kőporcelán lapokhoz is. Tapadási és szilárdsági paraméterei magasabb igénybevételhez is megfelelőek. A magasabb diszperzió tartalma miatt alkalmas nagyobb hőingadozások elviselésére, pl.: padlófűtés és terasz, emellett alkalmas még csempét csempére illetve kenhető szigetelésre burkolni. Anyagfelhasználás: Kb. 2,5 Kg/m2

Fugázó habarcsok: A velük szemben támasztott fő követelmény a burkolásnál kialakított fugahézag tartós, hézagmentes, esztétikus kitöltése. Összetevőik és tulajdonságaik megegyeznek az ágyazó habarcsok paramétereivel, de a fugázó habarcsok pigmenteket is tartalmaznak és általában fehércementből készülnek. Szemcse szerkezetük alapján lehetnek keskeny fugázok: 0-7mm fugaszélesség vagy széles fugázok: 3-15mm fugaszélesség. Anyagfelhasználás: Kb. 0,5-1 kg/m2

Kenhető szigetelések: Cementbázisú, magas műanyag diszperzió tartalmú, kenhető halmazállapotú, vízszigetelő bevonat.

1. Beltéri: Közvetlenül a burkolandó felületre felhordható, 1 komponensű, repedésáthidaló képességű, fagyérzékeny vízszigetelő anyag. Használata: üzemi és használati víz elleni szigetelés, fürdőszobák, zuhanyzók, öltözők, üzemi konyhák, stb. Anyagfelhasználás: Kb. 1,5 kg/m2/1mm minimum rétegvastagságban.

2. Kültéri: Közvetlenül a burkolandó felületre felhordható, 1 vagy 2 komponensű, repedésáthidaló képességű, nem fagyérzékeny, a pozitív-negatív oldalról érkező víz és páranyomást is tartósan elviselő vízszigetelő anyag. Használata: Bel és kültéri medencék, víztározók, teraszok, erkélyek, stb. Anyagfelhasználás: Kb. 3 kg/m2/2mm minimum rétegvastagságban.

Műszaki követelmények

Teherbírás
A burkolat élettartalma, tartósága szempontjából meghatározó, hogy az aljzatszerkezet, a burkolat összetevői és mozgási hézagok (dilatáció) méretezése megfeleljen a forgalmi, terhelési viszonyoknak. Nagy felületi terhelés esetén, pl.: gépek egy ponton ható talpnyomása, szállító eszközök gördülési terhelése stb. nagyobb szilárdságú anyagokat kell használni mind az aljzatnál, pl.: padlókeményítők, adalékok, acélhaj stb. mind a burkolati segédanyagoknál, pl.: kenősítő anyagok a jobb tapadás és az egyenletes nedvszívás érdekében, nagyszilárdságú aljzatkiegyenlítők, ágyazó habarcs műanyag diszperzióval dúsítva, flexibilis illetve műgyanta bázisú ragasztó habarcsok és hézagkitöltők stb. mind magánál a burkolatnál, pl.: kerámialap, olvadásig égetett durvakerámiák (klinker) műgyanta bázisú burkolatok stb.

Kopásállóság
Ez a fogalom a burkolatok felületi ellenállóságára utal az őket érő mechanikai koptató és súrlódó igénybevételekkel szemben. A kopásállóságot az MSZ EN-154 alapján határozhatjuk meg. Laboratóriumba nedves vizsgálati eljárás során a következő osztályokba sorolhatóak a burkolatok felhasználási területeik alapján: PEI I Csak falburkolat, ahol nincs kitéve kopásállósági igénybevételnek. PEI II Lakások, családi házak kopásnak kevéssé kitett belső helységeiben pl.: lakó, háló, fürdőszobák stb. PEI III Lakások, irodák, kopásnak jobban kitett részein, pl.: előszoba, közlekedők, terasz stb. illetve nem nagy forgalmú középületi helységek kül- és beltéri burkolataként. PEI IV Közösségi terek, pl.: lépcsőházak, közintézmények, pl.: kórházak kopásnak jobban kitett felületein.

Hő és Fagyállóság
A kül- és beltérben használt aljzatoknak, burkolatoknak és segédanyagaiknak hő technikai szempontból is igazodniuk kell az őket érő környezeti hatásokhoz. Ilyen speciális hatás lehet például beltérben a padlófűtés, kültérben pedig a nyitott, részlegesen sem fedett, nem árnyékolt terasz, erkély. Ezekben az esetekben, mivel az aljzat és a burkolat anyaga általában nem azonos hőtágulási illetve zsugorodási paraméterekkel rendelkezik és a hőingadozás mértéke akár szélsőséges értékeket is, felvehet nagyon fontos a segédanyagok megfelelő rugalmassága, jó tapadó képessége, pl.: flexibilis ragasztóhabarcs, fuga illetve műgyanta bázisú anyagok stb. A kültérben alkalmazott burkolatoknál és segédanyagaiknál fontos kritérium a fagyállóság. Ezt a képességet három fő tulajdonság határozza meg:

1. Vízfelvétel mértéke: 3% alatt fagyálló, 3-6% között mérsékelten fagyálló, 6% felett nem fagyálló.

2. Az anyag szerkezeti felépítése: Ha az anyag szerkezetén belül azért nem tud a víz részecskék ki kristályosodását követően belső feszültség létre jönni, mert a jégrészecskék tágulását az anyag szerkezetében lévő zárványok, légbuborékok felveszik és helyet biztosítanak nekik, akkor szintén fagyálló anyagról beszélhetünk, pl.: légpórus képző beton -adalékszer megfelelő adagolásával készült beton elemek

3. Anyag szilárdság: A fagyállóság meglétéhez anyagtípusonként párosulnia kell a megfelelő anyagszilárdsági jellemzőknek is.

Hanggátlás 
A burkolatok esetében két fajta szerepről is beszélhetünk a témával kapcsolatban. Az egyik szerep a lépéshanggátlás (általában 125-2000 Hz közötti frekvencia sáv) ahol a padlóréteg szerkezete a megfelelő rétegfelépítés mellett rezgő rendszert alkotva kiküszöböli, illetve csökkenti a hanghatások túlzott terjedését. A rezgő rendszer tömegből és rugóból épül fel. A tömeg a burkolatot érő teher illetve a merev úsztató réteg lehet, a rúgó pedig a lágypadló, pl.: habalátétes PVC, vagy hajlékony padló, pl.: párnafára szerelt hajópadló, vagy pedig az úsztatott réteg. Az úsztatott padlóknál mindig testhangátvezetés nélküli kapcsolatot kell kialakítani a padozat és a fal kapcsolódásánál. A hanggátlás másik szerepköre a léghanggátlás azaz a helyiségek belsejében kialakuló hangnyomás színt csökkentése. A hanggátlást a következő speciális felületképző anyagfajtákkal érhetjük el: Porózus réteg: A nyitott pórusok a rezgő levegőrészecskék által közvetített hangenergiát a pórusfalak közti súrlódó hatás során hő energiává alakítják, pl.: üvegszálból készült táblás hangszigetelések.

1. Kemény perforált lemeztakarás: A porózus anyag mechanikai és esztétikai védelmét szolgálja.

2. Anyagában perforált porózus réteg: Az előbbi két különálló réteg speciális anyagból megvalósított változata, pl.: speciális álmennyezetek.

Víz és Pára zárás

Épületeink burkolatai ki vannak téve a különböző vízterheléseknek. Kültérben a csapadék, beltérben pedig a használati illetve az üzemi víz elvezetése és az épület szerkezetébe való bejutás vagy a szerkezetre gyakorolt káros hatások kiküszöbölése a feladat. Ilyen káros hatás az épület szerkezetében lévő a nedvességre rosszul reagáló fém és szerves építőanyagok roncsolódása illetve a szervetlen kötőanyagok feloldódása és kimosódása pl.: vakolatok, habarcsok. A víz és pára szigetelések kettős célt szolgálnak, egyrészt talajnedvesség, talajpára illetve talajvíz ellen szolgálnak kintről befelé, másrészt az üzemi víz pl.: öltözök, üzemi konyhák stb. és a használati víz pl.: fürdőszobák, zuhanykabinok stb. kiküszöbölésére szolgálnak bentről kifelé. A páralecsapódás illetve a falak, aljzatok külső és belső oldala mentén, a különböző hőmérsékletű levegő páranyomás különbségének hatására fellépő lassú nedvesség vándorlás, azaz páradiffúzió, nagyban összefügg az építmény hő és légtechnikai adottságaival. Fűtött lakásban a levegő pára nyomása mindig nagyobb a külső hidegebb levegő páranyomásánál, így az a megfelelően légző falszerkezeten keresztül távozni tud és nem csapódik le a belső falfelületen, illetve ha környező levegő pára, nedvesség tartalma nagyobb, mint a határoló szerkezeteké, akkor azok annyi nedvességet vesznek át amennyi az egyensúlyi állapot eléréséhez szükséges.

Fényállóság

A napfénysugárzásnak kitett burkolatoknak és segédanyagaiknak az UV sugárzás hatására nem szabad fakulniuk és nem szabad, hogy olyan káros vegyi folyamatok induljanak el bennük, amelyek, rontják az anyagok műszaki jellemzőit. Burkolatok csoportosítása anyaguk szerint: - Cementkötésű burkolatok: - Egy vagy több rétegű beton: A betonburkolat hézagmentes, nagy szilárdságú és gazdaságos.

Csúszásállóság

A fogalom jelentése a burkolatok szempontjából, hogy a burkolatkoptató felületének érdessége mekkora dőlés fokban vagy szögben tudja még a biztonságos közlekedést biztosítani.